Egri borvidék – A Bikavér hazája és vulkanikus borok otthona
A több mint ezer éves múlttal rendelkező Egri borvidék hazánk egyik legismertebb és legkülönlegesebb borvidéke, amely a történelem és a borászat szorosan összefonódó hagyományait őrzi. A szőlőtermesztés feltételezhetően már a 11. században megjelent a térségben, különösen az egri püspökség 1004-es megalapítását követően. A középkor során érkező vallon telepesek nemcsak új szőlőfajtákat, hanem a hordóhasználat és a francia borkészítés hagyományait is meghonosították.
A 13. században a ciszterci szerzetesek már teljes egészében az egri borokra alapozták borfogyasztásukat. A török hódoltság idején a rácok révén jelent meg a héjon erjesztett vörösbor-készítés kultúrája és a kadarka szőlőfajta. A 17–18. századra kialakultak azok a szőlőhegynevek, amelyeket ma is használunk, miközben Eger gazdasági és társadalmi életében egyre nagyobb szerepet töltött be a borkultúra.
Bár a filoxéravész itt is jelentős pusztítást végzett, a borvidék sikeresen újjáéledt. Eger elsősorban a Bikavérről híres, amely Magyarország első eredetvédett bora lett. 1997-ben a hegyközség létrehozta a Bikavér-kódexet, amely pontosan meghatározza az Egri Bikavér házasításának szabályait: legalább három szőlőfajtának kell benne szerepelnie, egyetlen fajta sem haladhatja meg az 50%-os arányt, és egyik sem lehet kevesebb 5%-nál.
Egyedülálló látványossága a város alatt húzódó pincehálózat, amelynek összenyitott ágaiban szinte az egész belváros átjárható föld alatt. Az érlelés hagyományosan ezekben az évszázados pincékben történik, nem a szőlőhegyekben. Az Egri borvidékhez tartozik Magyarország legmagasabban fekvő szőlőterülete is, a Nagy-Eged-hegyen, 501 méteres tengerszint feletti magasságban.
A borvidéken vulkanikus eredetű talaj – főként lávakőzet – és hűvös, kontinentális éghajlat jellemző. A hosszú tél és a viszonylag késői tavasz, valamint az alacsony csapadékmennyiség meghatározza a borok karakterét. A körülmények elsősorban a fehérboroknak kedveznek, mégis az Egri Bikavér és az Egri Csillag révén a vörös és fehér házasítások is nemzetközi hírnévre tettek szert.
Borvidék területe: 6000 hektár
Földrajzi jellemzők: Vulkanikus eredetű talaj, lávakőzet
Éghajlat: Hűvös, hosszú tél, késői tavasz, kevés csapadék
Jellemző szőlőfajták: Királyleányka, Olaszrizling, Chardonnay, Hárslevelű, Pinot Noir, Kékfrankos, Syrah, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Portugieser, Kadarka
Híres borok: Egri Bikavér, Egri Csillag, terroir-alapú fehér és vörös házasítások
Borászatok: Hagyományőrző pincészetek, modern családi borászatok és történelmi jelentőségű borászatok egyaránt
