Soproni borok - Soproni foci
Olyan osztrákokat már sokat láttunk, akinek Magyarországon volt szőlőbirtoka, de mi személyesen még egy olyan magyart sem, aki Ausztriában hozott létre ilyet. Egészen addig, amíg nem beszéltünk Hajdú Tamással a Winelife soproni borászat tulajdonosával. Meglepő, nem mindennapi történetet ismerhettünk meg. Hajdú Tamás mindig is focista szeretett volna lenni és mivel fiatalon jól ment neki ez is lett a foglalkozása. A Sopron csapatában NB2-ben játszott, amikor az még jóval többet jelentett, mint ma. Az édesapja azonban szőlőből élt és Tamás hiába hajtogatta, hogy ő úgyis focista lesz, az apja magával vitte a szőlőbe és mindig azt mondta neki: „Nem tudhatod egyszer mire lesz még ez jó.” És milyen igaza volt.
A fociból kiöregedett, de a szőlőhöz pont megérett.
Kicsiben kezdte, lassan építkezett, de messzire jutott. Mára 85 hektár területe van és ebből 25 a határ túloldalán Ausztriában. Ez már önmagában meglepő lehet legtöbbünk számára, de a meglepetések itt még nem érnek véget.
Miért Winelife Pincészet?
Ez a kérdés motoszkált a fejünkben a beszélgetés előtt. Ha egy borászatot a Hajdú család birtokol, a magyar szokások szerint így is nevezik el. Az egyik első kérdésünk ez volt, amiről kiderült valójában két kérdés. Az egyik, hogy miért nem Hajdú? A Winelife borásza Linzer Sámuel, aki Tamás nagyon régi barátja, akinek története szintén érdekes. Tamás úgy érezte, amíg az ő családja nem vesz részt a borkészítésben, addig nem szeretné magáról elnevezni a borászatot. Ez a jövőben változhat, mert míg egyik
fia Ausztriában közgazdaságtant tanul, a másik borászatot Magyarországon. A másik kérdés, hogy miért Winelife? Mint megtudjuk ez egy cégcsoport része, amely másfél éve vásárolta meg a borászatot. A cégcsoportba tartozik a már említett 85 hektár szőlőterület, amiből 25 van Ausztriában és egy szőlőműveléssel foglalkozó vállalkozás szintén Ausztriában. Ez a cég 700 hektárnyi szőlőt művel 60 osztrák borászatnak, köztünk olyan nagy neveknek, mint az Esterhazy, vagy a Krug és GSELLMANN. Ettől aztán végképp megdöbbenünk és tényleg elkerekedik a szemünk. Egy magyar vállalkozás Ausztria vezető borászatainak ilyen mértékben képes szolgáltatás nyújtani? Ez egy olyan csendes sikertörténet, amire nem számítottunk.
Őszintén be kell vallanunk, ezek után egészen máshogy hallgatjuk Hajdú Tamás terveit. A borászatot, amiből a Winelife lett 30 ezer palackos értékesítéssel vették. Másfél év alatt ezt feltornázták 120 ezerre és úgy gondolja ez egy éven belül 300 ezer fölé viszik, mert exportjuk nagyon ígéretesen alakul. A szőlőtermelési háttér rendelkezésre áll. 55 termő hektár szőlőt művelnek saját maguk. Ezek között olyan érdekes területek is vannak, mint Kőszegen, az Írott-kő alatt, magas fekvésben található furmint és valamikor Sopron legértékesebb területének tartott Virágvölgy, ahol legszebb kékfrankosaikat termelik. A Virágvölgy, Sopron belterületéhez tartozik és a monarchia idején innen szállították a császári udvarba a kékfrankost. Területik többsége a Fertő tó partján található és ezekről jól tudjuk, hogy képesek igazán nagy borokat adni, főleg olyan kezekben, akik a szőlőművelés minden csínját-bínját jól ismerik. Folyamatosan kísérleteznek édes borokkal. Ezekhez a szőlőt novemberig a tőkén tartják és 22 fölötti mustfokkal szüretelik. Legnépszerűbb boraik ilyen félédes borok. Hajdú Tamás nagy bánata, hogy a kőszegi furmint ültetvényen még mindig nem sikerült
neki botritiszes szőlőt termelnie, pedig évek óta próbálja.
„Mindig közbejön valami, de kitartó vagyok.”
Talán ez a magyarázat tagadhatatlan sikereire? – kérdezzük.
„A kitartás csak az egyik.” – válaszolja. „Kell némi szerénység, a munka szeretete és öröme. Nekem örömet jelent, amit csinálok, nem unalmas, nem fárasztó a munka. Még ma is minden reggel azzal a szenvedéllyel ébredek, mint mikor elkezdtem ezzel foglalkozni.”
Azért az kiderül, kitartása sem átlagos, talán sportolói múltja miatt. Amolyan, ha kidobják az ajtón visszamegy az ablakon féle ember. Elmeséli, hogy volt olyan mai fontos partnere, akik 49-szer hívott fel, de ötvenedikre leszerződtek.
Itt újra megemlíti régi barátját, a borász Linzer Sámuelt, „aki nélkül nem tartana itt.” – mondja. Sámuelt az ország egyik legjobb borászának tartja, aki a családi legenda szerint már négy éves kora óta tudja, hogy a mezőgazdaságban dolgozik majd.
Hajdú Tamás úgy tűnik, soha nem pihen meg. Már újabb tervei vannak.
„Regionális vinotékát hozunk létre Fertőrákoson, ahol a pincészet központja van.” - mondja.
Itt soproni és a határ túloldalán lévő borászatok borait mutatják majd be, az ide látogató turistáknak. A tempó meglehetősen gyors, ha figyelembe vesszük, hogy a borászat valójában egy év és négy hónapja egy falusi kiskocsmából hozták létre és mára a régió vezető pincészetei közé küzdötte fel magát.
A beszélgetés végén az az érzésünk, hogy még sokat fogunk hallani róluk, mert ritkán találkozik az ember ilyen lendülettel és szenvedéllyel a magyar borászati piacon. Mindenesetre izgatottan várjuk a további fejleményeket és sok sikert kívánunk hozzá.
Kupa-Kovács
