Az első Vylyan Borok - Egy vizionárius forradalmár
A Vylyan történetét nehéz elmesélni annak megálmodója Debreczeni Pál, Mónika férje nélkül, aki az első volt azok sorában, akik Villányban meglátták a nemzetközi potenciált és ennek áldozták vagyonukat és életüket. A pincészet alapjait 1992-ben tették le, ekkor telepítették első ültetvényeiket. Villány akkor még falusias hely volt és küzdött a rendszerváltás, a minőséget nem igazán támogatók hagyatékával, kevesen tekintettek a távoli jövőbe, kevesen tekintettek a nyugati példákra, kevesen akartak létrehozni valami világraszólót. Ezzel szemben a Vylyan pincészetet Debreczeni az első kapavágástól egy nemzetközi borászatnak képzelte el. Ez nyilván nem volt egyszerű feladat, ehhez egy határozott vizionárius, egy forradalmár kellett, akik ismerték Debreczeni Pált így írták le.
Akkor elképzelhetetlen dolgokat művelt. Az arculatot például egy Bordeaux-i művésszel készíttették. A 2000 évek telepítéseihez nemzetközi szakértőt hoztak, aki a talaj- és kílmavizsgálat után megmondta milyen oltványokat kell használni. Sajnos ez nem felelt meg a magyar szabályoknak és nem engedték be az országba. Hosszú ideig tartó harcot kellet folytatni érte. A telepítés sortávolsága is gondot okozott. Akkor kevesen telepítettek 180 cm-es sortávolságban és 80 cm tőke távval. A szőlészük azt mondta ez lehetetlen, ehhez még akkor is tartotta magát, mikor megmutatták neki Burgundiában az 1m x 1m-es ültetvényeket. Végül találtak olyan szőlészt, aki hajlandó volt ilyen ültetvényt telepíteni. Az élet aztán úgy hozta, hogy ma két éve a Dobogón már 220x80 cm távolságra telepítették a Cabernet Franc-t és a Kékfrankost. Az ok a nagyobb művelési biztonság megcélzása volt, hiszen, ha néha szélsőségesen lezúduló csapadékmennyiség miatt nehéz kimenni a területre, és a lombfelület összeborul, az kedvezhet a kártevőknek.
A borokkal is mást szerettek volna. Az első boruk egy 1994-es gyönyörű kékoportó volt (ma portugieser). Harminc éves ültetvényről származott a szőlő, még a pincészetük sem volt készen, így csak pár ezer palack készült. Annyira más volt, hogy még a régi villányiak sem ismerték fel benne a könnyed, virágos fajtát. Egyből nyertek is vele egy neves nemzetközi versenyen. A 99-es legendás Zweigelt is hasonlóan különleges bor volt. Hihetetlen, de még ma is kiváló állapotban van a több mint húsz évesen, pedig a Zweigelt Magyarországon nem túl megbecsült fajta. A magyar piacon a bor a neve miatt nem futotta ki magát, de a forradalmat ez nem akaszthatta meg.
Az evolúcióvá szelídült változások
Debreczeni Mónika az első időtől részt vett a borászat körüli munkákban. A 90-es évek elején főleg marketing feladatokat látott el, majd Londonban elvégezte a WSET iskoláját, ahol borakadémikus lett. A borászatot 2004 óta vezeti, férje sajnálatos halála miatt. Érkezésével a korábbi forradalom evolúcióvá szelídült, de a fejlődés nem állt le. Ma a Vylyan már 700 ezer palackos pincészet, amely mind külföldön, mind belföldön sok elismerést kapott. Igaz a magyar borászatoknak, még a villányiaknak sem sikerült eddig teljesen meghódítani a világpiacot, de azt talán kijelenthetjük, hogy jó úton haladnak.
Vannak, akik emlékeznek arra, hogy a Vylyan azzal is kitűnt, hogy elképesztően alacsony terheléssel dolgozott a szőlőterületeken. Ez a 30 hl/hektárt ma is tartják a szuperprémium kategóriában. 2003 után azonban egy kevésbé robosztus, könnyedebb kategóriát is bevezettek az úgynevezett nagy borok mellé. Azt hiszem, mint borfogyasztó kijelenthetem, hogy a Vylyan azon kevés magyar borászatok közé tartozik, akinek a klasszikus alapborai nagyon magas színvonalat képviselnek. Olyan megbízható pincészet, amelynek bármely, nem prémium bora is rendelhető étteremben a csalódás kockázata nélkül. A prémium és szuper prémium borai pedig nemzetközileg is értékelhetően magas minőséget és jó ár/érték arányt képviselnek. Talán nem véletlen, hogy sok olyan nemzetközi verseny volt, ahol a vörösek közül a Vylyan tudott először nagy eredményt felmutatni.
Amikor azt kérdezem Debreczeni Mónikától, hogy mennyire nehéz nőként egy ekkora céget vinni, ilyen kihívásokkal teli szakmában, nem veszti el pozitív hangulatát. – „Beleszoktunk a kihívásokba - mondja. - Rögtön a férjem halála után jött például a 2005-ben jégverés, a termés fele elveszett, de ezen is túljutottunk valahogyan. Nagyon jó csapatunk volt mindig és együtt jól meg tudtuk oldani a nehéz helyzeteket is. Szeretem Villányt, a borokat és a Vylyant, ami sokat segít.”
Talán kevesen tudják, de az eredeti koncepció része volt az is, hogy mindig egy profi csapat álljon a borászat mögött. Ezért nem nevezték Debreczeni birtoknak, ezért választották Villány régi nevét. Szeretik a pályakezdő fiatalok energiáit, akik itt nőnek bele a szakmába. Most is hat olyan kolléga van, akik a 90-es években születtek. Ipacs-Szabó is fiatalon érkezett és itt vált 22 év alatt ismert borásszá. Nem is hagyja el teljesen a céget, de a napi munkában helyét egy 1994-es születésű fiatalember veszi át, akit néhány éve hívtunk haza Kaliforniából. „Ez egy evolúció eredménye. – mondja Mónika - Tóth Sándor először gyakorlaton volt itt nálunk és kölcsönösen megismertük, megszerettük egymást, így állást ajánlottunk neki. Tele van új ötlettel, lendülettel, nagyon ambiciózus fiatalember, szép jövő áll előtte.
A Vylyan forradalma nem állt le, csak evolúcióvá szelídült. Ma már Mónika két lánya is a cégnél dolgozik. Az egyik közgazdász, a másik szőlész-borász, ki-ki a maga területén viszi. Folyamatosan izgalmas, új projekteken törik a fejüket. A Mónika Vylyan következő izgalmas projektje az egy amforás kísérlet lesz. Ezek nem régen érkeztek a pincészetbe. A másik nóvum idén tavasszal egy seprőn érlelt prémium rosé piacra dobása, 4000 palackos mennyiségben, üvegdugóval lezárva.
A bor több, mint ital
Szép lassan ez a bor lett az életük, és ha már ez így lett, megpróbálják azt egyre teljesebben élni. A bor sokkal több, mint ital, inkább kultúra, ami átszövi az egész életet. És ők tesznek érte, hogy ez így legyen. Ahogy Mónika mondja – Meggyőződésem, hogy a cégeknek is van személyisége. A mi Vylyan személyiségének lényege a nyitott, innovatív közösség, a bor és kultúra tágan értelmezése, ami szoros kapcsolatban van a művészetekkel. Szeretünk játszani és a játékból mindig kijön valami jó.”
Ennek egyik legismertebb megnyilvánulása a Bogyólé címkéjének története, ami immár fogalommá kezd válni. A címke tervezésére művészeti egyetemek és középiskolák hallgatói pályázhatnak. A címkék zsűrizése a Vylyan pincészetnél történik, itt választják ki közösen az iskolák tanáraival együtt a győztes címkét, ami végül felkerül az az évi a Bogyólé palackjára. A Bogyólé címkéje minden évben más és más, ezzel ünneplik az új évjárat, az új bor megszületését. Egy másik projektjük keretében neves írókat kértek fel, hogy írják le, fejezzék ki a prémium boraik személyiségét. A projekt neve magáért beszél: Borból lett művészet. Parti Nagy Lajos például a Pinot Noirról írt mesét, amit még angolra is lefordítottak. A fordító a különleges szöveg hű visszaadására az Burnst korabeli angol dialektust találta legmegfelelőbbnek. https://www.borbol-lett-muveszet.hu/tortenetek/bormese
A Vylyan alapítója az Ördögkatlan művészeti fesztiválnak is.
„Szeretnénk olyan borászat lenni, amely kihasználja a borkultúra teremtő erejét. Ez az életünk és szeretnénk úgy csinálni, hogy élvezzük is, eljutni oda, ahova a szőlő és a bor vezet.”
Ezek után talán megérhetjük mi adja a Vylyan borainak különlegességét. Minden palackban filozófia és költészet van, minden bornak személyisége van. Nemrégiben volt szerencsénk kinyitni egy 2003-as Duenniumot és csak a legszebb szavakkal tudnék róla beszélni, talán nem olyan szépen, mint Parti Nagy Lajos, pedig a bor megérdemelné.
Sok sikert kívánunk a további kalandokhoz!
Kupa-Kovács
