Biztató kezdetek, nem sok eredménnyel - Az Új-Zélandi borok és a kereszténység
Az Új-Zélandi bortörténelem rövid verziója valahogy így hangzana: Szőlőt telepítettek, aztán világhírűek lettek az Új-Zélandi borokkal. Ezzel nem is lennénk olyan messzire a valóságtól, mert az ország valóban nem rendelkezik olyan legendás és hosszú történettel, mint mondjuk Argentína, ne adj isten Olaszország. Szerencsére azért van mit elmondani, ami egy
magyarnak talán több tanulsággal is szolgál.
A hosszabb történet Samuel Marsdenel kezdődik, aki egyike volt annak a megszámlálhatatlan kalandos életű angolnak, aki a 18-19. században járta a világot és növelte a brit korona dicsőségét. Marsden anglikán lelkész volt és ma úgy tartják, hogy ő honosította meg a kereszténységet Új-Zélandon, ahova Ausztráliából 7 utazást tett. Számunkra azonban nem egyházi tevékenysége miatt fontos, habár már jól tudjuk, hogy az egyház és a minőségi alkohol története erősen egymásba fonódik. Ő volt az, aki az első szőlőket telepítette Új-Zélandon, igaz a telepítésből a kecskék többet profitáltak, mint a borisszák.
1819 szeptember 25. tartják a hivatalos dátumnak, amikor Marsden az Ausztráliából hozott 100 különböző szőlőfajtából álló ültetvényét létrehozta a misszionárius állomása mellett Kerikeriben. A feljegyzések szerint már néhány héttel később leveleket hozott az ültetvény, aminek ugyan a borkedvelőknek kellett volna örülni, de ekkor még a környékbeli kecskék sokkal több figyelmet szenteltek a borkészítésnek, mint az Új-Zélandiak. Mivel nem volt megfelelően elkerítve az ültetvény, egészen hétköznapi módon elfogyasztották a hajtásokat. A történet persze mint midig még egy csavarral bővült az utóbbi időben. Annak ellenére, hogy Marsden-t ünnepelték az első Új-Zélandi szőlők atyjaként ma már úgy gondolják, hogy Charles Gordon, Rangihoua és Waitangi területen már két évvel korábban telepített szőlőt.
Az első borokról azonban ennél jóval későbbről van csak feljegyzés. Az 1840-es és 50-es években főként vallásos szervezetek készítettek borokat, „szigorúan” a misén való használathoz. Közülük a legfontosabb, a Római Katolikus testvérek szervezete, akik Hawke’s Bay-be létrehozták a Mission Estate nevű borászatot 1851-ben, ami ma a legrégebbi működő borászata az országnak.
Száz év bormentes magány Új-Zélandon
A következő száz évben alig történt valami. Sajnos a filoxéra vész súlyosan érintette Új-Zélandot, majd a 20. században szinte végig küzdelem zajlott, hogy teljes alkohol tilalmat rendeljenek el, így a biztató kezdetek után száz évig kellett várni, hogy
történjen valami. Az 1980-as évek közepén aztán viharos gyorsasággal történtek az események. Nekünk magyaroknak innen lesz tanulságos Új-Zéland bortörténelme. Nálunk a 80-as évek legvégén indult újra a borkultúra, abban az időben, amikor Új-Zélandon elkezdődött. Nekik is 30 évük volt hozzánk hasonlóan. Mi 1970-ben 245 ezer hektárnyi szőlőterületből mára 60 ezer körülire estünk vissza. Valaha a világ 10. legnagyobb bortermelője voltunk és mára a 15. helyen állunk Új-Zéland mögött, de ők már közel 50%-kal több bort készítenek, mint mi, de ezt kb. 30%-kal kisebb területen teszik. Új-Zéland nulla közeléből indult a nyolcvanas évek közepén még csak 5000 hektár szőlőterületük volt, ami kisebb mint a Tokaji borvidék. Mára mégis a világ egyik jelentős exportőrévé lépett elő. Egyet biztosan leszűrhetünk belőle. A hagyomány nem elég, kell az innovatív gondolkodás, érdemes lenne tanulni tőlük. A sikerüket nagyrészt egyetlen fajtának a Sauvignon Blanc-nak köszönhetik, ami az ország szőlőtermelésének a 63%-át teszi ki, amivel valószínűleg egyedülállóak az egész világon. Ez a fajta ugyan jó borokat adott az eredeti francia területeken is, de semmiképpen sem indított be divatot. Új-Zéland azonban nagyon aromás, illatos, elegáns savú boraival soha nem látott népszerűségig vitte a fajtát. Ma már az egyik legdivatosabb fehérszőlő fajta és ez nekik köszönhető. Palackos borexportjuk a 30 évvel ezelőtti nulla körüliről már 450 milliárd forintot is eléri. A magyar palackosbor export ezzel szemben 20 milliárd forint körül van.
Peter Yealands egy érdekes példa - A Yealands Borok
Peter Yealands, aki a Yealands borászat alapítója külön figyelmet érdemel, mert megtestesíti az Új-Zélandi innovatív bortermelőt. Borászatát 08.08.08-án alapította, vagyis 2008. augusztus 8-án. Nem tudom, hogy ez milyen okból történt így, de a kínaiak szerint ez az egyik legszerencsésebb nap, amikor a dátum minden száma 8-as. A Pekingi olimpiát például e miatt nyitották meg 2008. 08. 08. reggel 8 órakor.
Peter Yealandsnak a mai napig mindössze 13 évre volt szüksége, hogy a világ egyik nagyon sikeres brandjét felépítse. A borászat zöldmezős beruházásként született az óceánpart egy vad, sziklás, szeles szakaszán. Ide álmodta meg, akkor Új-Zéland legnagyobb magánszemély kezében lévő zéró kibocsátású borászatát, ami 1500 hektáron gazdálkodik, ez nagyobb, mint a Pannonhalmi és a Somlói borvidék együtt.
Peter Yealands meglehetősen különc figurája Új-Zélandnak. Legendás egyszerűségéről, szinte mindig munkásjellegű ruhában és bakancsban jár, amit még furcsábbá tesz, hogy rendkívül gazdag, vagyonát 100 millió dollárnál is többre becsülik. Életéről már könyvet is írtak, amelyben sok érdekes történet található non-komformitásáról. Egy alkalommal, amikor jelentős borrendezvényre érkezett, ahol előadást tartott, az egyik rendező szállítómunkásnak nézte és a gazdasági bejárathoz küldte. Egy másik esetben a rendezvény elegáns étteremében nem akartak asztalt adni neki, mert turistának nézték, aki véletlenül került oda.
Talán jobban megértjük hozzáállását, ha tudjuk, hogy Peter Yealands híres környezetvédelmi elkötelezettségéről. A Yealands
borászatot az első zeró kibocsátású borászatként építette fel, amelyben napelemek és szélturbinák biztosítják az energiát, bárányok legelik a gyepet és az Új-Zélandon őshonos pillangóknak betelepített növényzet biztosítja, hogy sok száz ezer pillangó éljen az ültetvényeket. Ezenkívül jó néhány lápos területet alakított ki birtokán, hogy életteret biztosítson az őshonos növényeknek és állatoknak.
A lényeg azonban bor. Boraik bio és vegán minősítésűek és többször választották a világ legjobb Sauvignon Blanc-jának. Az ültetvényt az első kapavágástól egy jól szervezett rendszerként építette fel, például a sorok hosszát úgy alakították ki, hogy a szőlőt szállító traktor akkor teljen meg, amikor a végére ér, hogy ne kelljen fölöslegesen körbe pöfögnie.
Ilyen jellegű sikertörténetekről nálunk nem hallunk, de ilyen alapos tervezésről sem tudunk.
Új-Zéland igazán vadregényes ország, ami a mi szempontunkból a világ végén helyezkedik el. Legközelebbi szomszédja is ezer kilométernél messzebb található. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy borászatai bekapcsolódjanak a világ vérkeringésébe és Sauvignon Blancj-uk megtalálható legyen a világ legeldugottabb helyein is. Igaz a szállítás problémás manapság, ahogy vásárlóink is tudhatják, de így még izgatottabban várjuk a szállítást.
Kupa-Kovács
