Azt már tudjuk az évjáratról az eddig írások alapján, hogy a szüret későn kezdődött az átlagos évekhez képest. Ez a hűvös tavasz utáni késői virágzásnak volt köszönhető. Aztán viszont szinte minden tökéltes volt. Folyamatos napsütés, kevés csapadék, egészséges szőlők, amik a szép ősszel együtt nagyon magas beltartalmú szőlőket eredményeztek. Egerben is jól tudnak szüretelni és mivel a remények szerint egy ideig még szép idő marad, a késői fajták kivételével mindent be tudunk hozni a pincébe.
Most még minden teljesen egészséges és szinte egész évben így volt. Kivéve az év elején a lisztharmat, amely mint megtudjuk száraz időben érzi igazán jól magát. Csupán tavasszal az induláshoz kell neki az eső, amikor még néhány leveles állapotban van szőlő.
„Ekkor tudnak aktiválódni az áttelelő képletek.” – világosít fel Tamás. „Utána, ahogy a neve is jelzi már a reggeli harmat elég neki, sőt az eső ellensége, mert lemossa a levelekről.”
Mint borkedvelők örülünk a gyorstalpaló tanfolyamnak és annak még inkább, hogy egészségesek a szőlők és jó borokra számíthatunk.
Amikor felvetem, hogy a későbbi szüret valójában a néhány évtizeddel korábbi időszakban még normálisnak számított, Tamás nem teljesen ért velem egyet. Véleménye szerint a 20-30 évvel ezelőttihez nem lehet mérni a mai termelést, mert a ma termesztett fajták jó része nem volt a borvidéken.
A későn érő világfajták szinte egyáltalán nem és más volt a termelés koncepciója, sokkal inkább a bőtermő korai fajtákat részesítették előnyben. Ma viszont a minőség fontosabb, mint a mennyiség. Idén az időjárás megoldotta a kérdést. Jelentősen kisebb mennyiséget szüretelnek, mint átlagos években. A kisebb bogyóméret itt is jellemző. A cukrok meglehetősen magasak, ami nem probléma a nagy vörösborok esetén, de a könnyebb roséknál kihívást jelent.
Erre a kihívásra a Thummerer Pincészetnél bevett gyakorlat van.
A roséknál több területről több fajtát szüretelnek és ezek arányainak változtatásával állítják elő a megfelelő cukorfokot, hogy 12,5-es alkohol szintet kapjanak a borban. Tamástól megtudjuk, hogy ez nem ennek az évnek a problémája. Ez szinte minden évben jelentkezik valamilyen formában. Nem is jönnek zavarba tőle. Idén nem a cukor növekedése miatt, hanem inkább azért kell várni a szürettel, hogy a sav megfelelő szintre süllyedjen. Nem csak a cukornak, de a savnak is kedvezett az év. Szépek maradtak és jól eltartható borokat remélnek a pincészetnél.
A korai szőlőkkel már végeztek. Az új telepítésű pinot noir-t, a kékfrankost és merlot-t egy része már bent van, ezekből lesz a rosé. A fehérek közül már a chardonnay, zenit, királyleányka és a muscat ottonel is a pincében erjed. Szintén bent van a Turán, ami sötét színe ellenére nagyon korai fajta.
A Chardonnayra külön rákérdezek, miután Battonage boruk a világ egyik legjobbja lett az idei Chardonnay du Monde versenyen. A Battonage szőlője még a tőkén volt, de épp a beszélgetés napján akarták szedni. Amit egy kis eső megállított, így végül is az írás megjelenésének napján szedik. „Ugyan kevés volt az eső” – mondja Tamás, - „de inkább várunk, mert nem akarunk még ennyi vizet sem a szőlővel behozni a pincébe.” A szőlő nagyon szép, ezen nem fog múlni az új érem.
Az Egeden, a Tekenőháton és a többi nagy dűlőben még várni kell pár hetet. Itt még az időjárás sok mindent változtathat. Még egy szép nevű dűlőt megismerhetünk: Juhszalagos. Megtudjuk, hogy itt is érnek a nagy borok alapanyagai. Merlot és kékfrankos, például. Ezek a bikavér superior, a Rébus és a Vilipapa Cuvée összetevői lesznek. A nagy borokról azonban véleménye szerint sokkal többet lehet majd három év múlva mondani kóstolás mellett.
Tamás 128 hektárt kezel, amiből, 115 termő. Nem kis feladat, de szép szakmai kihívás.
A Thummerer azon kevés pincészet egyike, amely nem is vásárol és nem is ad el szőlőt.
Ez pedig a minőség legfőbb garanciája. Talán nem véletlen, hogy több évtizede Magyarország vezető pincészetei közé tartoznak.
„Mert a jó bor a jó szőlőnél kezdődik!„– zárja a beszélgetést Tamás.
Ebben pedig igazat kell adnunk neki. Sok sikert kívánunk a további munkához és elbúcsúzunk.
Kupa-Kovács
