Eddigi látogatásaink során Sopron az egyetlen borvidék, ahol korábban kellett szüretelni az átlagos évekhez képest. A Fertő-tó partján lévő ültetvények a tavaszi elmaradásokat nemcsak behozták, hanem úgy hajráztak, hogy a szüret némileg előbbre jött. 2021 abban is különleges év, hogy nagyon markánsan mutatkoztak meg a dűlők közötti különbségek. A magyar borfogyasztók az elmúlt évtizedben már jól megtanulták milyen fontos a termőhely. Most ezt mi Sopronban még határozottabban láthattuk. Már a 90-es években Weninger által megismert Spern Steier dűlő több szempontból is különleges. Közel van a tóhoz, gyakorlatilag a partján lévő nádasig ér le és rendkívül köves a talaja, ahogy német neve is mutatja. Gyakorlatilag nincs rajta termőréteg, a felülete visszaveri a napfényt a sok csillámpalától, ezért napos időben valóban csillog a talaj. Az esővizet nem tartja jól, ezért a szőlőnek folyamatosan meg kell küzdenie a vízért és tudjuk, a küzdelem jót tesz neki. Idén ez a dűlő a többi területhez képest folyamatosan két hét előnyben volt. Igaz, mára összeértek a területek és a szüret csak néhány nap különbséggel zajlik, de a beltartalmi értékek fantasztikusak a Spern Steierben. A termés csak fele-kétharmada lett, mint máskor, koncentrált és aprószemű, ahogy más borvidékeken is megtapasztalhattuk.
A helyzetet jól jellemzi a Merlot szüret, amelyet rendkívül korán, már szeptember 13-án lebonyolítottak.
„Nem lehetett tovább várni, a szőlő már szinte töppedt állapotba került.” – meséli Varga Tamás borász.
„A 0,7 hektárról mindössze 2000 kg szőlő jött le.” – olyan kevés csapadék volt és itt a talaj olyan kevéssé tartja a vizet, hogy a sorok között használt magkeverék teljesen kiégett.”
Mint megtudjuk a lomb is kevés volt, lejjebb kellett hozzák a fölső drótokat, hogy a szőlő képes legyen elérni és megkapaszkodni benne. A kékfrankost erről a területről ma szedik, ha az időjárás kegyes lesz hozzájuk. A prémium kékfrankos különlegességéhez hozzájárul a használt technológia. Ezt nyitott 2000 literes kádakban erjesztik, napi háromszor csömöszölik és körfejtik, vagyis a levet kiszívják alulról és fölül visszalocsolják. Erjedés után a színlevet külön választják és 500-as fahordóba teszik, finomseprőn érlelik.
Varga Tamás szerint így tudja kihozni legjobban a dűlő és a fajta szépségét. - az előző években kétségtelenül sikerült neki. Kíváncsiak vagyunk, hogy áll a nagyon különleges Zöldveltelinijük.
„Ez már a pincében van.” – tudjuk meg Tamástól. A technológia itt sem a szokásos. Egy részét két darab 225 literes hordóban erjeszti ki, a másik részt, amelyet később 500 literes hordókban szeretne érlelni, viszont tartályban. Ez 1300 liter és azért kell tartályban erjeszteni, mert az 500 literes hordóban túlságosan átmelegszik az erjedő must, de a kisebb hordóban megfelelő marad a hőmérséklet.
A Furmintot is leszedték már és nagyon különleges lett. A fürtökön belül érésbeli különbségek vannak. A közepük már szinte töppedt, de a külső részen szinte zöldesek a bogyók. Az össz beltartalmi érték viszont tökéletes és nagyon érdekesnek tűnik a bor.
"Ez már a harmadik évjárat, de ilyen még nem láttam.” – mondja Tamás.
A Steigler-dűlőben is a jövő héten, legkésőbb szüretelnek. Ez kb. 5 km-re van a tótól, több a termőtalaj és valamivel kevesebb a csillámpala, jobban tartja a vizet. Ez idén jól mutatta a két dűlő közötti különbséget. Itt valamivel alacsonyabbak a beltartalmi értékek és kicsit magasabb a termésmennyiség.
Tamás büszkén jelenti, hogy idén már mind a 14 hektáruk megkapta a bio minősítést. „Ez ugyan rengeteg plusz munkával, adminisztrációval jár, és az éves ellenőrzéseknek is meg kell felelni, de megéri.” – mondja.
„Örülök a szigorú ellenőrzésnek, mert a fogyasztók így biztosak lehetnek benne, hogy azt kapják, ami az üvegre van írva. Az idei évjáraton a fogyasztók már megtalálják a bio címkét is."
Úgy fejezzük be a beszélgetést, hogy ezúttal tényleg új és érdekes dolgokat tudhattunk meg Sopronban.
Sok sikert kívánunk a további munkához!
Kupa-Kovács
