A legutóbbi komolyabban aszályos évre, 2000-re jól emlékezhetnek a borkedvelők. Elképesztő évjárat volt, olyan borokkal, amiket sokáig emlegettünk. Sok szőlőtermesztőt ért kellemetlennek látszó
meglepetés. A tőkéken csak feleannyi szőlő termett, mint eredetileg tervezték Aztán a kellemetlen meglepetésből kellemes lett. A kevesebb, koncentráltabb szőlőből hihetetlenül jó borok születtek. Olyan bortermelők jöttek ki hatalmas borokkal, akikről előtte nem is hallottunk. Igaz a borok talán kicsit gyorsabban öregszenek, az alacsonyabb savak miatt, de azért egy 2000 nagy vörös ma még csak épp a csúcsán van. Ezzel a tapasztalattal egészen máshogy várjuk a 2022-es aszályos évjáratot. Rosta Krisztina is egyetért velünk.
A szőlő különleges növény, máshogy reagál a szárazságra, mint a szántóföldi növények, aminek a gyökerei nem sokkal vannak a talaj alatt – mondja.
Azok az ültetvények, amelyek régebbiek és gyökereik elég mélyre érnek, könnyebben átvészelik a szárazságot. A Szeleshát területeinek nagy része ilyen és az első tapasztalatok szerint régi ültetvényeken nem lesz kár a szőlőben.
Sőt, a remények szerint egy kimagasló évjárat várható.
A mennyiség jelenleg nem látszik jelentősen kisebbnek, mint a tavalyi évben – teszi hozzá Krisztina – de az egy különleges év volt egy korai jégveréssel, ami sok termést elvitt.
Az olaszok és franciák gyakran hangoztatják, hogy a szőlő akkor lesz a legjobb, ha szenved, ha meg kell küzdeni a táplálékért.
Ezért van az, hogy gyakran a legkövesebb, legmeredekebb, legszárazabb területeket tarják a legjobbaknak, mint például a Rhone-völgyében a Cote Rotie, de Egerben a Nagy-Eged is hasonló terület. Idén valóban szenvedtek a szőlők és ezt a fiatal ültetvényeken látszik a legjobban. Krisztináék ilyenekkel is rendelkeznek és a jelenlegi állás szerint, itt az ültetvények egészségért és
megmaradásáért is kell küzdeni. A legutóbbi bejáráson el is döntötték, hogy ezeket a lehető leghamarabb leszüretelik. Amíg a gyümölcs fenn van a szőlőn, addig a megszerzett energiát annak
érlelésére használja a szőlő, ezért veszélybe kerül akár léte is. Amikor megszabadítják a
gyümölcstől, a szőlő felszabadul és energiáit megmaradására tudja fordítani.
Amiket eddig írtunk, azok a vörösekre igazak. A Szeleshát fehér ültetvényei nem néznek ki ilyen jól.
Azok sokkal jobban megsínylették az aszályt és azok, ha nem kapnak hamarosan esőt, komoly problémákkal néznek szembe.
Az egész szüreti stratégiát meg kellett változtatni a Szeleshátnál. A fő cél az ültetvény védelme.
Ezért hozzák előre a fiatal területeket attól függetlenül, hogy milyen szőlő van rajtuk. Így a nagy vöröseknek szánt területekről bizonyosan csak rosé lesz. A régi ültetvények és a vörösek még
várhatnak. Ott Krisztina szerint, még bármi lehet. Úgy gondolja, hogy akár egy esős őszt is hozhat az időjárás szeszélyessége. A borok minőségét azonban ez már nem tudja olyan mértékben megváltoztatni, hogy ne egy emlékezetes évjárat legyen.
Ugyan ez sem egy átlagos év volt – mondja a végszót Krisztina – de szeretjük a kihívásokat.
Aki borászkodásra adja a fejét, annak fel kell készülnie erre. Ez inkább motivációt jelent számomra, mint elkeserít!
Sok sikert és egy kis esőt kívánunk Nekik!
