Szinte unalmasnak mondható, amikor egy olasz borászatról azt írjuk, hogy 100 vagy 150 éve létezik. Ezen a vidéken „nem nagy szám” az a 150 év. Itália a világ azon szerencsés részei közé tartozik, amely az elmúlt 2500 évben szinte mindig az élet naposabbik oldalán tanyázott. A Verazzano borászat épületének, a Castellonak központi tornyát a X. században építették, ami köré épült a későbbi reneszánsz épület. Ezt ne kastélyként képzeljünk el, hanem inkább egy olyan várként, ami Magyarországon az egyik fontos történelmi emlékként mutogathatnánk. Középkori feladata a Firenze és Siena közötti út felügyelete volt. Három lakó torony állt három domb tetején a Verrazzano család birtokának közepén. A tornyokból kettő ma is látható, a fő torony alatt pincék csendjében, ma fantasztikus borok, sonkák és balzsamecet érik, habár sejthető, hogy valamikor az ellenség foglyai is itt sínylődtek.
A mai lakórészek a 15-16 században épültek reneszánsz stílusban és kényelemmel a X. századi torony köré, ami tökéletes állapotban van ma is. Sokan szeretnénk ajánlatot kérni a kivitelezőtől lakásunk felújítására, mikor észrevesszük, hogy öt év alatt másodszor kezd leesni a csempe a fürdőszobában. Ezek az épületek ma a is tökéletesen lakhatók, a középkori konyhában még főzni is lehet. A borászatot birtokló család itt is él. A Verrazzanok Firenzéhez tartoztak, az ő védelmükben vettek részt, de egyfajta reneszánsz világpolgárként éltek a középkorban. Leghíresebb sarjuk Giovanni da Verrazzano, aki az USA keleti partját fedezte fel és hidat is neveztek el róla New Yorkban a francia király finanszírozásában hajózott ki, hogy átszelje a félelmetes Atlanti óceánt és új világokat ismerjen meg. Greve in Chianti városában ma szobor őrzi a város leghíresebb sarjának emlékét.
A Castello Verrazzano birtok ma egy 200 hektáros terület, amiből 50 hektár szőlő. A területek különböző magasságban vannak, ahogy megyünk felfelé úgy nő a megtermelt szőlő értéke boralapanyaként. A völgyekben több a víz, jobb a talaj és többet terem a tőke, a dombok tetején alig van víz, vékonyabb a termőréteg. Szenved a szőlő, alacsony a termésátlag és magas minőségű lesz a bor. Ez itt a természetes terméskorlátozás.
Az olasz borászatok hagyományosan kevés féle bort készítenek. A Chianti régióban eredetileg kettőt. Chianti classicot és a riservat, ehhez jön mostanában egy fehér, egy rosé és a szinte kötelező vált Super tuscan, amit olyan, jellemzően francia fajtákból készítenek, ami nem engedélyezett a Chiantiban. Sokan félünk a Chianti választástól, mert sokezer ilyen bor van, amiből könnnyen belefutunk egy-egy túlzottan egyszerűbe. A Verazzano borászat a biztos választások közé tartozik. Mivel kicsinek számít a maga 200 ezer palackos termelésével, ezért még a Classico minősége is nagyon magas. Véleményem szerint sok más borászatnál, még a riserva sem üti meg ezt a szintet. Classico testesebb az átlagnál és hihetetlen potenciál van benne. Kellemes földes bőrös illatok mellett egy kis viola és fűszerek is megtalálhatók. A riserva már most kerekebb érettebb, a földesség mellett kávét és csokit is találunk. A sangiovese, ami a borok alapját adja itt legszebb jegyeit mutatja. A Super Tuscan pedig valóban szuper. Nagytestű vastag lekváros bor. A Veritasnál ebből egy különleges 2006-os évjárat vásárolható meg, ami tökéletesen érett a csúcson lévő bor, füstölt szilvalekváros világgal igazi élmény.
A birtok szinte teljen önellátó. Állatokat tartanak, növényt termesztenek. A vár alatti pincékben sonkák és balzsam ecet érik. Amit látogatásunkkor megnézhetünk és meg is kóstolhatjuk. Amikor ide látogatunk éttermükben, aminek terasz a toszkán tájra néz, olyan ételeket szolgálnak fel nekünk, amik saját termelésű bio alapanyagokból készülnek. A Castello Verazzano ideáli helyszín egy Toszkán túra kiinduló pontjául. Közel van Firenzéhez, saját szállással rendelkezik és ideális helyszín, hogy bejárjuk a Chiati vidéket.
Csak ajánlani tudjuk, sőt szívesen segítünk is a látogatás megszervezésben.
A birtokról a közeljövőben videóriportban is beszámolunk.
