Agrár kalandregény
A mese a század eléjén indult, amikor a Kvaszinger család kalandos körülmények között megszerezte első 4 hektáros birtokát Tokaj Hatalos nevű első osztályú dűlőjében. A birtok a 21. századra 8,5 hektárra nőtt, de inkább munkát hozott a családnak, mint sikert. Az akkor 20-as éveiben járó László, aki ugyan két diplomát szerzett, egyet agrármérnökként és egyet szőlész-borászként már úgy képzelte el az életét, ahogy a vidéki értelmiségi fiatalok java része. Két diplomájával szerzett egy jó állást Budapesten egy minisztériumban, jó fizetéssel és kényelemmel, a földet és az azzal járó vesződséget pedig szüleire hagyta. Négy év budapesti kényelem után jött a mesei fordulat. Szűk lett neki a budapesti lakás és iroda, unalmas a számítógép előtt ülés, elkezdett neki hiányozni a vidéki élet. Belekezdett élete legnagyobb kalandjába. Megegyezett édesapjával, hogy ezentúl teljes egészében ő irányítja a birtokot, amiről addig inkább eladták a szőlőt és palackos bort nem készítettek. Teljesen szabad kezet kért és kapott. 2014. január elsején átvette az irányítást, örömmel, életerővel. Maga dolgozott a szőlőben, hogy spóroljon és mindent ellenőrizni tudjon. Izgatottan várta a szüretet, ami három sorcsapással ért fel. Az őszi esők az évtized, vagy talán az egész évszázad eddigi legrosszabb szüretjét hozták össze. A szőlő lerohadt, aszúról szó sem lehetett, de még a száraz borok sem érték el a szintet, amivel palackozni lehetne. A termés 50%-a elveszett és összesen 7000 palack nem túl magas minőségű bort tudtak készíteni. Az év pénzügyileg is tragédia volt. A megélhetése is veszélybe került. Úgy tűnt a magyar vidék egy újabb reményteli fiatal álmait zúzza szét. Mégsem volt érdemes visszajönni? Az akkor még csak 26 éves fiatalember azonban egy öreg buddhista bölcshöz illő döntést hozott. – Megvolt életem legrosszabb szürete, innen már csak jobb jöhet – gondolta.
Feltámadás
2015-ben újra belevágott és a gyönyörű év meghozta az első sikereket. A felívelés azóta töretlen. László egy jól szervezett 45 ezer palack bort előállító kisbirtokot épített 5 év alatt, ami nyereséges és amiből ő és családja képes eltartani magát.
Talán sokaknak ez a pont nem tűnik lényegesnek, pedig sarkalatos. Tokajban sok gazdag magyar és külföldi ruházott már be, akinek semmi kötődésük nem volt a borvidékhez. Amit létrehoztak az dicséretes, szemet gyönyörködtető és hozzájárul Tokaj fejlődéséhez. A pénzügyi sikerek azonban elmaradtak. Kevesen gondolják, hogy a borvidékből meg lehet élni vagy nyereséget lehet termelni. Lászlónak azonban nem volt választása, nem voltak százmilliói a bankban, hogy a veszteséget finanszírozza. Otthagyva budapesti biztos állását „neki itt élni” és megélni kellett. – Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy veszteségesek legyünk. - mondta.
Ettől szép és mesebeli ez a történet, László belevetette magát az értékesítésbe is, és 2020-ben már a borainak 60%-át külföldön adta el, Lengyelország, Szlovákia és Svédország főbb piacai, de USA, Németország, Anglia, Belgium is vásárolt már tőlük.
Kicsiben, saját erőből és szorgalomból megvalósította azt, amiről nagyban, sok pénzzel csak álmodnak.
Átgondolt, a fogyasztókhoz igazított termékpalettával és borstílussal megtalálta vevőit.
Emberarcú borok
Fiatalos borokat készít, a Sárgamuskotály és a Tokaj dry, csak tartályban és egy pici (7gram) maradékcukorral, amitől még száraz a bor, de jobban fogyasztható. A tokaji savak mellett szinte észre sem lehet venni, csak jobban „csúszik” tőle. Hasonló a Bűvös, későiszüretelésű bora, amiben 80 gramm maradékcukor van és szintén csak tatályban volt. Fiatalos vibráló bor.
Tokaj igazi kihívás a furmint. Az ő csúcs furmintjuk a Hatalos nevet viseli a dűlő után, amit még üknagyapja szerzett 1929-ben a Vaji bárótól. 4 hektár a klasszikus osztályozás szerinti első osztályú dűlő Szegilongon, ahol a borászat is van. Dél-délkelet fekvésű, andezitot talaj, viszonylag meredek hegyvidéki szőlő. Ennek a felső, 1,5 területéről készül a Hatalos. Általában 3000-4000 palack. A furmint könnyebben érhető vonalát készítik, nem szikár savas borokat. Érettebb szőlőből, nem túlzott hordóhasználattal, sok gyümölccsel és izgalmas mineralitással az andezik talajból. - Szeretnék a fogyasztónak kedvezni, és nem akarok rájuk erőltetni egy ízlésvilágot. – Mondja és igaza van, az emberek nem bor ideológiát akarnak inni.
Az édesborokat, annak ellenére, hogy most nem olyan népszerűek a piacon kötelezőnek tartja készíteni. Nem csak a hagyomány miatt, hanem azért, mert ez az, amit a világon senki nem tud lemásolni. Ez olyan specialitás, ami Tokaj megkülönbözteti a világ minden más borvidékétől.
Ember a borok mögött
A borászat ugyan Szegilongon van, de László és családja Olaszliszkán él. Ez a település a máshol élők számára talán nem cseng a legjobban, László azonban lehetőséget látott abban, amiben a többiek problémát. Az országos munkaerőhiány idején amikor nem volt könnyű embert találni a kézi munkákra, neki az itt élő munkanélküliek megbízhatóan dolgozó brigádokká váltak. Olaszliszkának ez most előnye és nem hátránya.
Ő már az Y generációhoz tartozik és mivel itt nőtt fel, mindenkit ismer korosztályában, van is egy kis Y generációs csoportjuk: - Összejövünk, kóstolunk beszélgetünk, megosztjuk a tapasztalatot, tudást. Én vagyok itt a „közgazdász”, mert mindig felhívom a figyelmet a gazdaságosságra is. – mondja.
Tavaly nősült, idén májusban fiú utódot várnak. - Reméljük, hogy minden rendben lesz és valaki majd továbbviszi a borászatot, mert úgy van értelme, nem az a szakma, amit pár év alatt fel lehet építeni, egy életen át jól kell csinálni. – mondja örömmel.
Talán túl messzire megy előre az időben egy 30-as éveiben járó borászhoz képest, de valóban a borászkodás akkor a legszebb, ha több generációs szakmává válik.
Kvaszinger László története valóban szép példa lehet a vidék feltámadására és megmaradására. Reméjük sok követőre talál
Nagyon sok sikert kívánunk!
Menjetek el hozzájuk egy kóstolóra.
https://kvaszinger.hu/borkostolo/
