Ipacs Szabó István a Kékfrankost a Pannon őserő borának nevezte és ma már jól tudjuk, hogy Magyarországon egyedülállóan jó borokat lehet belőle készíteni. Sajnos nem gondoltuk mindig így. A rendszerváltás előtt egy tömegfajta volt, aminek borát inkább a gyengébbek közé soroltuk. Nagyon jól és könnyen termeszthető fajta, amely, ha hagyják, sokat terem, ami a minőség rovására megy. Erős vastag héja van, ami mindenféle szélsőségtől megvédi, lehet esős vagy betegségekkel erősen terhelt év, a kékfrankos mindennek ellenáll. Ezért is szerették a tömegbor készítői, aminek kárát sokáig szenvedtük el. A rendszerváltás után sokan kivágták és világfajtákat telepítettek helyébe, kellett egy évtized, mire rájöttek a borászok és a fogyasztók is, hogy nagy borok is készíthetők belőle. Furcsa módon némi osztrák segítséggel. Ott ugyanis nemzetközileg is jól eladható borokat készítenek a fajtából és Franz Weninger, osztrák borásznak volt része abban, hogy a magyarok újra felfedezzék a kékfrankost és Sopront. Balfi borászata fantasztikus soproni kékfrankosokat készített már a 90-es években. Legendás 1997-es évjárata sokaknak nyitotta fel a szemét. Ma már szinte minden borvidéken készítenek nemzetközileg is értékelhető bort belőle. Takler Minden 50. évben Kékfrankos nevű bora, Sauska kékfrankosa, vagy az újabb pincészetek, mint a Steigler Sopronból elhozták a fajta reneszánszát. A kékfrankos még ma is a legelterjedtebb magyar vörösszőlő fajta, éppen ezért szinte minden borvidéken termesztik és sok házasítás alapját is ez adja. A szekszárdi és egri bikavér is általában erre épül, de épp Ipacs Szabó Inni jó nevű borát is említhetnénk. Igen sokoldalú fajta, amit nagyon régen termesztenek a Kárpát-Medencében. Fő területei Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország, de más neveken Bulgáriában és Németországban is termesztik.
Magyar nevéről az terjedt el, hogy a Napóleoni háborúk alatt soproni gazdák adták neki, mert a jobb vörösbort csak a kék és nem a fehér frankért adták a katonáknak. A történet sajnos nem igaz, mert ebben az időben nem termesztettek még vörösszőlőt Sopronban. Sokkal inkább a német név a Blaufränkisch magyar fordításából jön. Németországban egyébként lemberger a neve.
A szőlő eredete sem tisztázott teljesen, még a genetikai vizsgálatok sem tudták teljes bizonyossággal kideríteni kik a felmenői. A most részben elfogadott nézet szerint a hunszőlő (Gouais blanc) és a Blaue Zimmettraube kereszteződéséből jött létre.
A kékfrankosnak legalább két arca van. A könnyebb tartályos erjesztésű borok jellemzője a fűszeres, borsos illat, ami virágos violás illatok egészítenek ki. A barrique hordóban érlelt testesebb boroknál ezek háttérbe szorulnak és erdei gyümölcsök és bőr, csoki, kávé illatok foglalják el a helyüket, de a fűszeres jelleg a háttérben megőrződik. A legjobb kékfrankosok akár 20 évig is eltarthatók.
A kékfrankosból előszeretettel készítenek rozét és üde nagyon gyümölcsös, málnás, szamócás bort ad.
Kupa-Kovács
