Gere Borok - A kezdetektől a Kopárig
A 90-es évek elején még fogalmunk sem volt, mi az a borkultúra. Csak néhány lelkes borász próbálkozott „maszek borokkal”,
ahogy Gere Attila szerint hívták őket a 80-as évek végétől. Az első nagy évjáratok a 91-es volt Villányban és a 95 volt az, amikor már az olyan fogyasztók, mint mi is elkezdtünk különbséget tenni a borok között. A budapesti éttermekben itt-ott már lehetett jó borokat kapni, például a 95-ös Geréket. Amikor az egyszerű borokhoz szokott ember megkóstolta ezeket olyan volt, mintha nem is bort inna. Sokkal sűrűbbek, sötétebbek és ízgazdagabbak voltak. Volt bennük tannin, ami a tömegborokhoz szokott közönség szinte soha nem tapasztalt meg. Az igazság az, hogy Gere 95-ös borai voltak az első találkozásaink a minőségi magyar borokkal és nagyon sok emberrel ők szerettették meg a magyar vörösborokat és indították el a borkultúra megismerésének útján.
A Kopár csak 97-ben volt, de addigra már sokan váltunk Gere fanokká, de ennek ellenére sem tudtuk elképzelni, hogy lejegyzik ezeket a borokat. De mégis megtörtént, bizonyítva, hogy megszületett egy értő közönség, aki nyitott a minőségi borokra és egyúttal megszületett az első nemzetközileg is értelmezhető borbrand. A 97-es évjára ára ma 65 ezer forint körül van, ha lehet kapni. De vigyázat már hamisítják is. Mi bele is szaladtunk egy ilyen palackba.
Ettől kezdve aztán nem volt megállás jöttek a jobbnál jobb borok és mi azóta sem tudunk a borkultúra bűvöletéből szabadulni. Még egy érdekesség. 1997-ben nem volt még Solus, de volt Merlot válogatás, ami az elődje. Fantasztikus bor, a legutóbbit két-három éve ittuk meg belőle és még egy lapul a pincénkben.
Tiffán Cabernet Sauvignon Barrique 1996
1996-ban a borászok még nem azt írták a borra, hogy válogatás, hanem, hogy Barrique. Ez jelentette a minőséget. Tiffán Edenek ez a bora különleges helyen van a szívünkben. Ez volt az első borkóstoló, amit életünkben szerveztünk valamikor a 90-es évek végén (egyébként az azóta Tokajban borászkodó Kulcsár Edit és Demeter Ervin Galériájában). Ettől a pillanattól lettünk hivatalosan is a borvilágba integrálva. Az 1996-os évjárat még egy fél literes kicsit vékonyabb üvegben volt, hogy ezzel is jelezze különlegességét. Jól emlékszünk az áhitatra, ahogy bort kezünkbe fogtuk, mint valami szakrális tárgyat. A borkóstoló nagyon jól sikerült. Maradt néhány üveg borunk is róla, amiből az utolsót 2021-ben ittuk meg és ugyan már túl volt a csúcson, de még mindig tele volt értékekkel. Ma már a Cabernet Franc Villány vezető bora, de akkor ez még nem volt egyértelmű és sokkal több Sauvignon volt a piacon, ami a mai napig nagy bort ad Villányban, ha talán nem is olyan egyedit, mint a Franc. Azóta a borászatot a fiatal Tiffán Zsolt viszi, de a borok minősége még ma is kiemelkedő.
Thummerer Vilipapa Cuvée 1995
A magyar borászat nagy öregjeinek listája nem hosszú és egyértelműen egyik legfontosabb szereplője Thummerer Vilmos Egerből.
Rögtön a rendszerváltás után minőségi borokat kezdett készíteni Egerben. Talán a leginkább családi borászat volt mindig, akinek minden tagja a borászatban dolgozott és mindent feláldoztak a sikerért. A Vili papa cuvée 1995 már kultikus bornak számított korában. Amikor már Budapesten nem lehetett megvásárolni ellátogattunk hozzájuk kb. 2000-ben, hátha még van néhány palack belőle. Akkor még a barlanglakásban laktak a pincénél, mert minden erőforrásukat a jövőre fordították, aminek meg is lett az eredménye. Kóstoltunk, megnéztük a pincét és kaptunk is az utolsó palackokból jó néhányat. Akkor 5000 Ft-os ár, nagyon magasnak számított még, de megérte. A legutolsót néhány éve ittuk meg és még 25 év után is kellemes volt. Thummerer Vilmos és a róla elnevezett bor közelebb vitt bennünket a borkultúra értékeléséhez és ahhoz a fontos érzéshez, hogy Magyarországon nagy borok készíthetők. Ezért minden elismerés megérdemel.
Vesztergombi Csaba Cuvée 2003
Ha Thummererről azt mondtuk, hogy a magyar borászat nagy öregje, Vesztergombi Ferencről is ezt kell mondjunk. Már 1993-ban év borászává választották. Szekszárd egy kicsivel később indult el a nagy borok útján, mint Villány, voltak sikeres próbálkozásaik, de a 2003-as év volt a legemlékezetesebb a borvidéken. Záporoztak a nemzetközi díjak és olyan kult borok születtek, mint a Csaba Cuvée, ami ugyan már 21 éves, de még mindig tökéletes állapotban van. Legutóbb talán egy éve nyitottunk egyet és mennyei volt. Nevét Ferenc fiáról kapta, aki ma viszi a borászatot és egy elegáns, nemzetközileg is értelmezhető stílusra talált rá, ami a mai napig sikeres. A 2003-as boruk a nagy év ellenére kiegyensúlyozott volt, az évre jellemző túlzott tanninok nem nyomták agyon a bort. Nyilvánvalóvá vált, hogy Szekszárd nemzetközi mércéknek megfelelő nagy borokat kis képes készíteni.
Disznókő 6 puttonyos aszú 1993
A magyar identitás része volt történelmünknek Tokaj, mint nemzetközileg legismertebb borvidékünk, ami még
Himnuszunkba is benne van. A rendszerváltás után mindenki azt gondolta, hogy Tokaj gyorsan visszanyeri nemzetközi hírnevét. Az Aszú készítést ugyan a szocializmus alatt átalakították és sok olyan elemet hoztak bele, ami korábban vagy ma is hamisításnak számít, de mindenki azt gondolta, hogy pillanatok alatt visszatérünk a régi hagyományokhoz. Furcsa mód a hagyomány forradalmát néhány külföldi tulajdonossal rendelkező cég indította el először. Ők is meglátták a lehetőséget a borvidékben és felvásároltak néhány borászatot. A Disznókő 1992 óta egy francia biztosító tulajdonában van és már az első évtől elkészítették azokat az Aszúkat, amelyekkel a hagyományt élesztették újjá, de akkor még a borvidéken a modern jelzőt húzták rájuk. Ezek az úgynevezett erjesztett Aszúk, amelyek fiatalon világosak a szocializmusban elterjedt előítélettel szemben, ami szerint az Aszú sötét, ezért még fiatalon karamellel színezték. Aki ezeket az új Aszúkat kóstolta elsőre szinte kiesett a pohár a kezéből amikor beleszagolt. Olyan illatorgia áradt belőlük, amiket nem igazán lehet más borban megtapasztalni. Természetesen minket is azonnal levett a lábunkról. Jól be is vásároltunk az 1993-as évjáratból, mondván ezt érdemes gyűjteni és majd néhány évtized múlva nagyon értékes lesz. Jó befektetés biztattuk magunkat. A bor varázsa azonban legyőzte a pénzügyi énünket és néhány év alatt az összes palackot megittuk. Azért nem állítjuk, hogy nem lettük gazdagabbak, igaz nem pénzben mérhető gazdagságot szereztünk, hanem egy annál jóval többet érő élménnyel lettünk gazdagabbak.
Ezek voltak fejlődésünk meghatározó borai és pillanatai, amelyek megváltoztatták a borhoz való viszonyunkat és életük fontos részévé tették a borkultúrát, ami összességében jobbá és izgalmasabbá tette életünket.
Kupa-Kovács
