Olaszországban, a Toszkán dombokon, ahol a borkészítés több ezer évre nyúlik vissza, a Brunello fiatal bornak számít. Montalcino környéke a fehér borokról volt ismert a 19. század közepéig. Amikor – Isten áldja érte! – a Biondi Santi család egy kalandvágyó őse Sangiovese grosso telepítésére adta a fejét.
Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy innen rakétasebességgel indult az út a sikerig, de alig kellett hozzá valamivel több, mint száz év és a világ rájött, hogy olasz Brunello bort akar inni. Az első említésre méltó esemény 1869-ben történt, amikor Clemente Santi a feljegyzések szerint két ezüst érmet nyert Montalcinoban készült olasz vörösborával. Ami érdekesnek számított, mert addig a régió a félédes fehérekről volt ismert. A forradalom azonban egy generációval később kezdődött. Clemente unokája Ferruccio volt, a forradalmár, aki két család egyesítéséből létrehozta a Biondi Santi nevet. Ő szelektálta a Brunello ős klónját a BBS 11-et. Ami valójában Brunello Biondi Santi 11-et jelent.
A Brunello a Sangiovese helyi elnevezése, mert Olaszországban furcsa mód ezt a fajtát különböző helyi nevekkel illetik. Alig 50 km-re Montalcinotól például Morellinonak hívják a Scansano régióban. Nem csoda, hogy a Sangioveset ilyen sok formában találjuk meg. Ez az olasz borvidékeinek legnagyobb mennyiségben és egyik legrégebben termesztett fajtája. Neve Jupiter vérét jelenti az etimológusok szerint, de úgy gondolják már az etruszkok előtt is termesztették a fajtát.
Érdekesség, hogy a Brunello legjobb évjáratának az 1888-ast tartják, amelyből még ma is fellelhető néhány palack. A Brunello szárnyalása azonban csak pontosan száz évvel az 1869-es két ezüstérem után kezdődött. 1969-ben, az akkor olasz elnök Giuseppe Saragat egy 1955-ös Biondi Santi Brunellot szolgált fel egy londoni fogadáson az angol királynőnek, II. Erzsébetnek. A királynőnek ízlett a bor, amiről a sajtó hírt is adott. Innen pedig nem volt megállás a világhírnévig. Az angol borszakértők megjelentek Montalcino dombjain és a Brunello elnyerte megérdemelt helyét a világ csúcsborai között.
A siker persze nem véletlenül jött. Montalcino borászai néhány évvel a nevezetes vacsora előtt minőségbiztosítást vezettek be, a DOC-t. A Brunello bor készítéséhez Olaszország legszigorúbb szabályait alkották meg, például 4 évet kellett minimum fahordókban érnie a bornak. Akik nem szeretik a királyi mítoszokat, azok inkább ennek tulajdonítják a sikert, de véleményem szerint egy királyi reklámarc mindig jól jön minden bornak.
Az bizonyos, hogy a 69-es királyi vacsorát követő években a Brunellot készítő pincészetek száma robbanásnak indult és a kereslet is nagyon erősen megnőtt. A szőlőterületek ára folyamatosan emelkedik a 70-es évek óta, az akkor mai áron 10 ezer eurótól mára 500-700 ezer euro/hektárig.
A pincészetek száma az 1960-as években csak 11 volt, ami 1970-es évekre 25-re nőtt és mára 200 körülire tehető. A régió még is inkább kicsinek tekinthető. Három millió palack körüli termelést a világban sok pincészet egyedül éri el.
A Veritas a Fanti család borait forgalmazza a régióból. A Fanti egy ősi toszkán család Castelnouvo városkából néhány kilométerre Montalcinotól. A család a 800-as évektől ezen a vidéken él. Fő tevékenységük az olívaolaj előállítása volt, de természetesen mindig készítettek bor is. Háromszáz hektárjuk van, ami ezen a területen meglehetősen szép méret, főként olíva ültetvények, de szőlőterületeik is 50 hektárt tesznek ki. Ezen az 50 hektáron mindössze 200 ezer palack borhoz szükséges szőlőt termelnek. Brunello boraik területeik és a régió jellegzetességeit hordozzák. Azt, ami miatt annyira szeretjük ezt a mediterrán csodát. Ahol a földes, bőrös illatok keverednek a határozott szárított cseresznye, füge és rózsa illatokkal.
A Brunello tényleg drága borrá vált az elmúlt 50 évben, de egy nagy alakalomra, mindenképpen érdemes kinyitni egyet. Ajánlható születésnapra, keresztelőre, iskolakezdésre vagy péntekenként. Esetleg megünnepelni, hogy ma is megéltük az este hat órát.
Kupa-Kovács
