Kinek szól a könyv?
Azt könnyebb megmondani kinek nem. Antialkoholistáknak. Ez ugyanis az élet boros oldaláról mesél,
de semmiképpen sem csak borszakértőknek és történészeknek, habár ők is találhatnak benne érdekességeket, amikről talán nem hallottak. Sem borszakértőnek nem kell lenni olvasásához, sem történésznek. Elég, ha szeretjük a bort. És persze van egy ennél is fontosabb feltétel. Kell legyen egy példányunk a könyvből.
De nem csak antialkoholistáknak, borsznoboknak sem szól a könyv, mert mi mélyen hiszünk benne, hogy a bor fogyasztásánál legjobb tanácsadó a saját ízlésünk, és a legnagyobb szakértők ugyan jobban értenek a borhoz, de egyrészt ők is esendők, nincsenek tökéletes kóstolók, és főleg nem értenek a mi ízlésünkhöz. Mert az mindenkinek egyedi és ráadásul még a pillanattól is függ.
Aki szórakozni akar és nem veti meg a bort, az bátran olvashatja ezt a történelmi virtuális bortúrát, ami 500 éven és 6 országon át mutatja meg, hogy a bor nélkülözhetetlen kelléke a jó életnek.
Miről szól a könyv?
Röviden: Bor nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes, mert abból mindig valami felfordulás származott a történelemben.
Politikai felfordulás, gazdasági problémák, az innováció visszaszorulása és hasonló tragédiák. Nem beszélve a többnejűségről, a társasági élet visszaszorulásáról és a romantikus pillanatok számának drasztikus csökkenéséről.
Hat ország italozási történetéből az is kiderül, hogy a bor fogyasztása jobb bármely más alkoholénál. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bor áldás az emberiségnek. Thomas Jefferson szerint a borissza népek soha nem olyan részegesek, mint a töményivók. Az emberiség legrészegebb korszakai ugyanis a töményekhez kötődtek. A vadnyugat a viszkihez, az ausztrál gyarmatosítás a rumhoz és az angol gin-őrület, nem meglepően a ginhez, amihez azért némi terpentint és kénsavat is adtak a biztos hatás kedvéért.
A “bor áldás” tételről a dél-amerikai indiánok tudnának a legtöbbet mesélni, akik a spanyolok érkezése előtt kénytelenek voltak mérges békákat nyalogatni, ha lazulni szerettek volna. Pedig egy vacsorához könnyebb bort felszolgálni, mint békát. A békával nehéz koccintani, berúgsz tőle az első fogás után, ráadásul ugyanazt a varangyot kell a főételhez és desszerthez is adni.
Az újvilági országok történetei szórakoztató, humoros és tanulságos módon igazolják tételeinket. Az is kiderül, hogy az utóbbi harminc évben, amióta mi keressük az utat vissza a régi nagysághoz, ezek az országok hatalmas üzletet csináltak a borból. Amit mi boraink jó minősége ellenére sem vagyunk képesek utánozni, pedig jó lenne eltanulni tőlük. A könyv ehhez is próbál segítséget nyújtani.
Kupa-Kovács
