Egyes források szerint már a kelta időkben termesztettek itt szőlőt, de az biztos, hogy a rómaiak erre használták a gyönyörű dombokat. Ezt a Szekszárd helyén lévő római település Alisca egyik márványszarkofágjában fellelt rajzon látható szőlőtő is bizonyítja. A középkorban itt is inkább fehérbort készítettek, de később a törökök hatására itt is meghonosodott a vörösborkultúra és a német telepesek továbbfejlesztették. Így alakult ki a szekszárdi tüzes bor, mely bársonyos, és színanyagban elképesztően gazdag. A vörösszőlők közül a kadarka és a kékfrankos adja a Szekszárdi Bikavér alapját. Kiváló termőterület a világfajtáknak is, illetve a zamatos fehérboroknak is remek klímát biztosít a sok napsütés és a könnyen felmelegedő lösztalaj. Szekszárd nevezetessége még a Siller, amely a rosénál sötétebb, a vörösbornál világosabb színű, és a német róka szóból (Fuchs), Fuxlinak is becézik. Borvidék területe: 2600 hektár Földrajzi jellemzői: Világos színű lösztalaj, védett völgyek Időjárás: Meleg, napsütötte, száraz nyár jellemzi, későn kezdődő tavasszal, enyhe téllel, fagykár ritka jelenség Jellemző szőlőfajták: Kadarka, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Zweigelt, Olaszrizling, Chardonnay Borászatok:
