A cseppet sem virtuális valóság
Ma, amikor azért könyörgünk a gyereknek, hogy tegye le a telefont és menjen ki az udvarra fél órára, nehéz elképzelni, hogy egy 6 éves gyereknek kapát adjanak ajándékba, hogy részt tudjon venni a szőlőművelésben. A ma virtuális világban élő gyerektől semmi sem áll messzebb, mint Zsurki Sándor cseppet sem virtuális gyerekkora, amiben nem a számítógépért, hanem a szőlőben szüleivel nagyszüleivel töltött időért lelkesedett. A kapa feltöri az ember tenyerét, elfárad a dereka, de a szülőknek nem volt mit tenni, mert Sanyi szeretett kapálni.
Volt is mit, mert anyai nagyszülei a háború után egy 1946-os birtoklevél szerint földosztáskor a Somos dűlőben kaptak egy darab hercegi szőlőt. A szaktudást nagyszülei mások ágáról örökölte. Nagypapa uradalmi vincellér volt a Csajka birtokon, ami egy gazdag Kassai családé volt, értett is hozzá. A háború után ő telepítette újra a Pajzsos dűlőt már állami tulajdonban. A tudást sokféleképpen meg lehet szerezni, vannak akik keményen dolgoznak érte az iskolapadban, vannak, akik mindent egyedül akarnak felfedezni, Zsurki Sándor örökölte, csak úgy benne volt a családban, az anyatejjel szívta magába, elugrani sem lehetett előle. Belenevelődtem – ahogy ő maga mondja. Édesapja folytatta nagyapja szakmáját és 40 évig volt szőlész. Volt az állami cég szőlő ágazat vezetője és az Oremustól ment nyugdíjba, ő telepítette az Oremus birtok jelentős részét. Sándor, aki 6 éves korától kapált, egyszer csak rájött, hogy ő ért a szőlőhöz. Nem akart ő szőlész-borász lenni, csak az lett, úgy magától. Amikor főiskolai szőlészeti szigorlatra készült, nem kellett külön tanulnia, csak átfutotta az anyagot, mert akkor 22 évesen már 16 éves tapasztalat volt a háta mögött. Egyébként nagyon jó társasággal járt a Kecskeméti kutatóba, akikkel ma is összejárnak. Szeretik magukat úgy hívni: A vincellérek. Ebbe tartozik a Sauska borásza, az Etyeki kúria borásza és Ipacs Szabó is, aki a Vylyannál töltött 22 évet.
Zsurki Sándor, akinek nevét a Pátzay birtok főborászaként már ismerhetjük, korábban néhány nagy magyar borászatnál megfordult. 8 évet dolgozott a Pajzsos birtoknál, ahol részt vett azon szőlők újra telepítésében, amiket még nagyapja telepített a háború előtt. Furcsa érzés volt – mondja. Ragaszkodtam hozzá, hogy én vágjam ki személyesen az utolsó tőkét, ennyivel tartoztam nagyapám munkájának.
Három generáció munkája
Saját birtoka is a nagyapa által 80 éve szerzett és telepített szőlőre épült a Somos dűlőben. Ehhez még az évek alatt édesapjával vásároltak és telepítettek és ma már Bodrogolaszi, Sárospatak, Sátoraljaújhelyen is van egy-egy kisebb területük. Összesen 4,5 hektár terem, ami nemsokára 5,2 lesz. A három dűlő teljesen eltérő karakterű.
A Somos, ahol a 80 éves tőkék vannak szikár férfias, andezites altalajjal, élénk vibráló savakkal, még aszályos nyárban is, mert olyan mélyen vannak a gyökerek, hogy mindig talál magának vizet.
Királyhegy vulkanikus riolitos talajon kedvesebb behízelgőbb, frissen is jól fogyasztható borokat ad. - Fiatalon a fogyasztók jobban szeretik, de a Somos két három év után már behozza és az én szívemhez közelebb kerül, már csak nagyapám miatt is. – Mondja Sándor.
Köveshegy nagy talány a borász szerint. - Nagyon régi ültetvény volt és kivágtuk, és én magam telepítettem újra. A Somosban a 80 éves tőkékről évek alatt kiválasztottam a legszebbeket és innen szaporítottuk a vesszőket. Így nagyapám szőlőjével telepítettük újra a Köveshegyet.
Azt már én kérdem: Lehet-e ennél közelebb kerülni a családi borászati hagyományhoz?
A Köveshegy szép szeles vidék, nem fog könnyen botrytiszesedni, de pezsgőnek jó lesz. Lesz ugyanis pezsgőnk, a 2019 évjárat idén karácsonyára kerül piacra. – újságolja el Zsurki Sándor.
Az első évjárata a 2015-ös volt és nem szeretne sokféle bort készíteni. A Tokaj dry, az alapbor, házasítás a különböző területekről. A Tokaj sweet 100 gr feletti maradékcukor, mindennapok édes boraként lehetne leírni. Ezek csak tartályban voltak. A dűlőszelektált borok a Somos Furmint és a Királyhegy Furmint hordóban erjed és hordóban érik.
2021 őszen piacra kerül még egy 6 puttonyos aszú és, ahogy már említettük egy pezsgő.
A dűlőszelektált tételek csak 1000-1500 palackban készülnek, egy igazi kisborászat, mondhatnánk kézművesnek is, de Zsurki Sándor nem szereti ezt a kifejezést, pedig, ha valaki megérdemelné, akkor ő az. A kézműves borászatokat ugyanis a technológia nélküliséggel azonosítják sokan, ő pedig úgy gondolja van egy ideális technológiai feldolgozása a szőlőnek, amit a gyümölcs meg is érdemel. Ő például el akarja kerülni a fölösleges oxidációt és, hogy a lé sokat érintkezzen a héjjal, mert ez számára nem tetsző polifenolokat visz át a borba. Ezért fürtben préselnek és a hordóban erjedő borokat pedig rendszeresen keverik, hogy megakadályozzák az oxidációt. Olyannyira kézműves borászat, hogy még saját feldolgozója sincs. A Tokaj közösségi feldolgozókat használja és aztán saját pincében érleli a bort.
Egy olyan szőlész-borász, aki szószerint az anyatejjel szívta magába a szakmát, aki a nagyapjával járt ki a szőlőbe, aki kívülről-belülről ismeri a szőlő és bor viselkedését, aki három generáció óta figyeli, mi lesz az eredménye a különböző módszereknek nem engedheti meg magának, hogy ne higyjen a szaktudásban. Ennek következtében Zsurki Sándor hiszi, hogy megfelelő területekkel és megfelelő tudással mindehol képes a legmagasabb minőséget létrehozni. Érdemes megkóstolni borait, amiben saját keze munkája és családi tudása is megjelenik.
Kupa-Kovács
