Petőfi és a bordalok
Petőfit a forradalmár énje mellett, mint legnagyobb bordal költőnket kell emlegetni, aki ontotta magából a legszebb népies bordalokat.
„Gondűző borocska mellett vígan illan életem, gondűző borocska mellett sors hatalmad nevetem”.
Sokan gondolkodtak azon, vajon Petőfiék milyen bort ittak aznap a Pilvax-ban, mi már két blogot is írtunk róla (Milyen bort ivott Petőfi?), mert forradalom nincs bor nélkül. A jó vörösbor tüzesíti fel a forradalmárok vérét, hogy aztán akár életüket is áldozzák a hazáért. Abban az időben a budapesti éttermek már komoly borlappal rendelkeztek. Igaz a legtöbb bor hordós volt, mert így szállították a pincészetek. A palackozás költséges mulatság volt és csak ritkán alkalmazták. Tartottak neszmélyi, somlói, badacsonyi, villányi, egri, tokaji, ménesi, borokat és természetesen ott voltak a budai vörösek, amik ekkor rendkívül népszerűek voltak. Volt aztán pesti bor is mégpedig kőbányai. Ma már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Kőbánya, amit a sörrel azonosítunk bortermelő vidék volt pedig az egyik legkönnyebben beszerezhető bor onnan került ki, mivel a szállítása rendkívül egyszerű volt. Megindult már ekkor a magyar pezsgőkészítés is, szóval még az is lehet, hogy pezsgővel koccintottak a forradalomra, habár ez nagyobb valószínűséggel volt francia, mert akkor ezt a magukra valamit adó helyek tartottak.
Szóval Petőfi aznap komoly italkínálatból válogathatott. De arra gyanakszunk, hogy legnagyobb bordal költőnk nem sokat ivott.
Ugyanis minden forrás egyöntetűen azt állítja, nagyon ritkán látták borozni. Hogy miért volt ez a tartózkodása az italtól, az rejtély, pedig édesapjának kocsmái is voltak így biztos nem a családi hagyomány hajtotta a józanság felé. Egyes állítások szerint alkoholintolerancia nevű kórban szenvedett. Az azonban, hogy soha nem ivott biztosan nem igaz, Útirajzaiban ugyanis azt írja egy alkalommal:
“Délután borozni és sonkázni mentünk egy nyugpénzes kapitányhoz, ki Eperjestől idáig velünk jött a gyorsszekeren,”
Aludttej és bor
A legjobb fennmaradt anekdota erről az ellentmondásról részben a Pilvaxhoz köthető. A költő esténként szeretett A Szép tejeslányhoz cégérezett Tejeldében vacsorázni. Ezt talán ma tejivónak neveznénk. A vendéglátóipari egység a Pesti urak uccája és a Zsibárusok uccája sarkán állt. Petőfi ordát, pujnát, írót, savót, túrót és aludttejet evett itt, bizonyítva, hogy laktózintoleranciája bizonyosan nem volt. Innen aztán átsétált a Pilvaxba, ahol kávézott és verset írt. Egy alakalommal Lauka Gusztáv azóta elfeledett költő, aki maga nem vetette meg a bort így szólt hozzá. Sándor, Sándor, te a Depschernél aludttejjel, ordával
és savóval tömöd tele magad, itt a kávéházban megiszol egy fekete kávét és bordalt ontasz magadból, mint valami tűzhányó hegy.”
Nyáry Krisztián szerint a kedvence a túrós csusza volt, amihez nem könnyű bort ajánlani, főleg az akkoriban divatos cukros és szalonna pörcös változathoz. Szóval ne csodálkozzunk, ha ehhez Petőfi nem ivott semmit. De ha mégis kéne irnii egy félszáraz, jó savakkal bíró tokajit vagy badacsonyit, esetleg somlóit ajánlanánk. Habár az utóbbi két borvidéken nem sok félszáraz bort találunk.
Milyen bort ajánljunk Március 15.-re?
Mindenképpen tüzes fűszeres jó savú borokat. Például badacsonyi Pátzay Rizlinget, vagy egy somlói Juhfarkat, a Csodás-Fodor pincészettől vagy egy jó Furmintot például a Serpenstől (Serpens Pincészet - Tokaj).
A vörösek közül bikavért mindenképpen. Egyet Szekszárdról a Szelesháttól, egyet Thummerertől Egerből.
Villányt se hagyjuk ki, ahonnan egy igazán tüzes, testes bordói házasítás jöhet szóba például a nemrég megérkezett új 2020-as Kopár évjárat (Villányi borok).
Ez kell a forradalmi hangulathoz és persze a zsongító tavaszkezdethez, a romantikus éjszakákhoz is.
Kupa-Kovács
