A Cloudy Bay Legenda - Egy elszánt ausztrál
Az Új-Zélandi Sauvignon Blanc egészen elképesztően hat az emberekre. Számtalanszor voltunk tanúi annak, amikor valaki először találkozik vele. Egész döbbenet ül ki a kóstoló arcára és azt kérdezi, ez meg milyen bor? Annyira sokkolóan lenyűgöző az illata, hogy a legtöbb embert egyértelműen azonnal rabul ejti. Ez a Sauvignon blanc sokk érhette David Hohnen-t is, aki Ausztráliában az egyik leghíresebb borász vállalkozó volt a 80-as évek elején. Kétszer egymás után nyerte meg az egyik legnevesebb díjat a The Jimmy Watson Trophy-t. A második győzelemnél meglátogatta őt egy Új-Zéland-i borász csoport és hozott neki néhány üveg Sauvignon Blanc-t. 1983-at írtunk. Hohnen nem hitt az orrának.
“Az volt a leglenyűgözőbb illatú bor, amit valaha kóstoltam” - mondta később.
Pedig akkor már hosszú ideje készített Sauvignon Blanc-t nyugat Ausztráliában, de soha nem volt képes ilyet alkotni. Pont úgy, nyűgözte le ez a bor, ahogy legtöbbünket, amikor először kóstoljuk. Hogy egy kicsit előre szaladjunk a történetben, ennek a bornak ez a végzete, pont így taglózta le a világpiacot néhány évvel később.
Hohnen annyira lázba jött, hogy a következő évben Új-Zélandra utazott, hogy jobban megnézze magának a helyet, ahol ilyen borokat lehet készíteni. A hely rabul ejtette és olyan lehetőséget látott benne, amit addig senki. Beleértve a finanszírozóit és tulajdonképpen mindenkit, akivel találkozott. Az Új-Zélandi kormány adókkal nehezítette a borfogyasztást, a gazdaság rossz állapotban volt, a kamatok az egekben. 25%-ra lehetett hitelt felvenni és a túltermelés csökkentésére az Új-Zélandi kormány kivágási támogatást készült adni, amit két évvel később be is vezetett. Hohnen azonban tántoríthatatlan volt. Szerzett egy millió dollár kölcsönt és egy évvel később 1985-ben elkészítette első évjáratát. Egy rendkívül kockázatos és talán őrültnek nevezhető vállalkozás volt. Hohnen sem borászattál, sem szőlőterületekkel, sem borásszal nem rendelkezett, de annyira hitt az itteni Sauvignon Blanc-ban, hogy úgy gondolta, bármilyen körülmények között fantasztikus bort lehet készíteni. És neki lett igaza. Az első évben a felvásárolt szőlőt 600 km-re szállította és borásza Kevin Judd, aki egy másik borászatnál dolgozott, titokban telefonon irányította a feldolgozást. Az eredmény mégis fantasztikus lett. A borászat neve Cloudy Bay lett és már az első évjárattól legendává vált, az új-zélandi Sauvignon Blanc-al együtt.
Marlborough - Új-Zéland
A terület, amit kiválasztott borászata megépítésére és szőlőterületeinek telepítésére Marlborough volt, azon belül is a Wairau völgy. Ezeket a helyeket ma már minden borkedvelő ismeri, de akkor egészen más volt a helyzet. Marlborough déli sziget északi csücske és mezőgazdaságilag egy elátkozott helynek tartották. Akkoriban csak egyetlen valamire való szőlőültetvény volt ott a Montana, aki elsőként még 1973-ban telepített. Ezen kívül csak három új aprócska borászat alakult éppen a régióban. A terület nagyon hűvös, nagyon száraz, kevés esővel, viszont a legmagasabb napsütéses órával az országban. A hagyományos bárány tenyésztésre is alkalmatlan tartották, mert itt a fű is alig tudott megélni a kevés csapadék miatt. Azt mondták, hogy ez „egy hold/birka” terület vagyis közel fél hektáronként tudott csak egy birka megélni annyire kevés volt a fű. Azon viccelődtek, hogy itt a vadnyulak is akkor élnének meg, ha vágott füvel etetnék. Hohnen azonban tudta, hogy a Sauvignon Blanc épp ezt szereti. Az egyik legéleterősebb fajta, ami bárhol megél. Régóta tudjuk már, hogy a szőlő minél többet szenved a megélhetésért, annál jobb minőségű bort ad. Ma ez a világ egyik legismertebb és legzsúfoltabb szőlőterülete és nem túlzunk, ha azt mondjuk ez a Cloudy Baynek köszönhető. Hohnen tényleg valami mást alkotott, mint amit addig a többiek, mert barátai visszaemlékezései szerint, amikor először kóstolta a bort az illat dicsérete mellett azt is hozzátette. Igaz, hogy az illata egyedülálló, de azt is meg kéne tanulni, hogy az íze is jó legyen. És valóban neki elsőre sikerült.
Világsiker egy csapásra
Hohnen rendkívül jó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett és az első perctől kezdve azt gondolta, hogy ezt a bort nem Új-Zélandon kell eladni, annál is inkább, mert ahogy írtam ott adókkal nehezítették a borfogyasztást. Kereskedői Ausztráliában és Nagy-Britanniában tervezték a bort értékesíteni. A többi innentől legenda. Bordeaux-nak egy fél évezrednyi kitartó munka áll a háta mögött és ez a hagyomány garancia a sikerre. Az Új-Zélandi Sauvignon Blanc-nak elég volt ehhez egyetlen üveg. A Cloudy Bay sokként érte a brit borszakértőket és szakmai közvéleményt. A kor két híres Master Of Wine-ja Oz Clark és Robert Joseph egyöntetűen azt írták róla, hogy „Vita nélkül a világ legjobb Sauvignon Blanc-ja” Egy másik híresség Tim Atkins néhány évvel később így emlékezett: Sauvignon Blanc nélkül nem lenne Cloudy Bay, de Cloudy Bay nélkül az Új-Zélandi Sauvignon Blanc nem, ejtette volna rabul a közvéleményt.”
Az őrület elképzelhetetlen volt. Sommelierek, kereskedők, borfogyasztók, mind Cloudy Bayt akartak. Az évjáratokat előre eladták és a boltokból is nagyon gyorsan eltűntek. Bármilyen furcsa az őrület ma közel 40 évvel később is tart. Vannak olyan üzletek, akik a megvett tételeket a piaci ár kétszereséért árulják, mert tudják előbb utóbb így is megveszik tőlük. Az pedig ma sem rendkívül magas egy ilyen presztízsű bor esetén. A Cloudy Bay borászat és szőlőterületek nélkül feltette a térképre Új-Zélandot és elindította azt a hihetetlen gyors és nagymértékű fejlődést, ami a mai napig tart.
Végre a Veritas fogyasztói is megkóstolhatják a legendát!
Kupa-Kovács
